A legtöbb olimpiai aranyérmet nyert sportoló különös története
Michael Pelps amerikai úszó összesen 23 olimpiai aranyérmet nyert, pedig idegrendszeri betegség miatt még az sem volt valószínű, hogy átlagos életet élhet.
Michael Phelps-t 10 éves korában ADHD-vel (figyelemhiányos hiperaktivitás) diagnosztizálták, és Ritalint írtak fel neki. Pelps azonban 13 évesen maga döntött úgy, hogy elhagyja a gyógyszert és önkontrollra tanítja magát. Úgy érezte, hogy az úszás segít neki abban, hogy kordában tudja tartani az energiáit, hogy kevésbé legyen izgága.
Edzője, Bob Bowman pedig megtanított neki egy pszichológiai módszert, amivel előnybe kerülhetett az ellenfelekkel szemben: rutinokat tanított neki, melyek segítettek felülkerekedni a betegsége tünetein, és lelkileg is olyannyira megerősítették, hogy a sorra nyerni kezdte az aranyakat.
23 aranyérem – Athén, Peking, London, Rió…
Phelps 6 aranyérmet és 2 bronzérmet nyert a 2004-es nyári olimpián Athénban. Négy évvel később a Pekingi olimpián szintén 8 érmet nyert, mely mind aranyérem, majd a 2012-es londoni olimpián 4 aranyérmet és 2 ezüstérmet nyert. Ezzel ő lett minden idők legsikeresebb olimpikonja.
A 2016-os nyári olimpiai játékokon, Rio de Janeiróban további 5 arannyal és 1 ezüsttel gazdagodott. Jelenleg ő tartja a legtöbb olimpiai aranyérmet nyert sportoló rekordját, összesen 23 aranyérmet nyert.
Minden fejben dől el
Amikor 2008. augusztus 13-án reggel 6.30-kor a pekingi olimpiai faluban megszólalt Michael Phelps ébresztőórája, az úszóbajnok kimászott az ágyból, és rögtön nekilátott a mindennapi rutintevékenységeknek, melyeket edzője tanított neki. Azon a héten már három aranyérmet nyert – pályafutása során szerzett aranyai száma ezzel kilencre emelkedett –, és aznap újabb két futam várt rá. Két órával a startpisztoly elsütése előtt Phelps megkezdte a szokásos nyújtógyakorlatokat. A fejhallgatójában pontosan azt a zenét hallja, amire számított. Maga a verseny csupán egy újabb lépés a mintában, ami már a nap elején elkezdődött, és semmi másból nem állt, csak győzelmekből. A verseny megnyerése a minta természetes folyománya.
9.56-kor – 4 perccel a rajt előtt – Phelps a rajtkő mögött állt. Amikor a bemondó bemondta a nevét, fellépett a rajtkőre, majd vissza, ahogy mindig is tette. Ezután három karkörzést végzett, mint tizenkét éves kora óta minden verseny előtt, majd felvette a startállást, és amikor a pisztoly eldördült, fejest ugrott a vízbe.
„Vakon úszva” döntötte meg a világrekordot
Phelps abban a pillanatban tudta, hogy valami nincs rendben, amint a vízbe ért. Az úszószemüvegén belül nedvességet érzett. Mire a második fordulóhoz ért, minden kezdett elmosódni. A harmadik forduló felé közeledve a szemüvege teljesen megtelt vízzel. Phelps nem látott semmit: sem a vonalat a medence alján, sem a fal közelségére figyelmeztető fekete T jelzést. Nem tudta megállapítani, hány karcsapásra lehet a faltól. A legtöbb úszó pánikba esne, ha egy olimpiai döntő kellős közepén egyszer csak nem látna semmit, Phelps azonban nyugodt maradt. Aznap minden más a terv szerint ment. A lyukas szemüveg csak apró kellemetlenséget jelentett, ami nem érte felkészületlenül. Bowman utasítására Phelps egyszer sötétben úszott egy michigani medencében, hogy semmilyen helyzet ne legyen váratlan a számára. Phelpsnek több »videokazetta« is volt az agyában hasonló problémákkal, így mentálisan már azt is gyakorolta, hogy mit tegyen, ha az úszószemüvege bepárásodna.
Tökéletesen ellazultnak érezte magát, miközben minden erejét beleadva úszott. A táv felénél beleerősített, és megnyitotta híres hajráját, ami az egyik legfőbb fegyvere volt az ellenfelekkel szemben. Tizennyolc karcsapás után tudta, hogy a medence falának már közel kell lennie. Hallotta a tömeg moraját, de mivel vak volt, nem tudta, hogy őt éljenzik vagy valaki mást. Tizenkilenc karcsapás, aztán húsz. Úgy érezte, még kell egy utolsó – ezt mutatta a videokazetta a fejében. Így aztán megtett még egy huszonegyedik, hatalmas karcsapást, kinyújtott karral előresiklott, és megérintette a falat. Tökéletes volt az időzítés. Amikor letépte az úszószemüvegét, és felnézett az eredményjelző táblára, a neve mellett az állt, hogy WR, vagyis világrekord. Újabb aranyérmet nyert… (Ez a történet Charles Duggings, A szokás hatalma című könyvében jelent meg.)
Tihanyi Petra
Kapcsolódó cikkek
« Új találmány a feltekerhető napelemes töltő – elfér egy zsebben Az állatokkal selfiző „Dr. Doolittle” »