HIRDETÉS

A „virágcsinálók” – egy ősi mesterség felélesztése (interjú)

nov 24 • Kult & Art • Impress Magazin

A barokk korban még olyan technikával készítettek selyemvirágokat, mellyel a megszólalásig élethű alkotások születtek. A „virágcsinálók” rózsáit alig lehetett megkülönböztetni az igaziaktól.

Janák Kinga Berlinben kezdett foglalkozni azzal, hogy felkutassa ennek a speciális, ősi virágkészítésnek mára már elfeledett módját, és visszahozza  annak hagyományait a mai divat, művészet, és az öltözködés kultúrájába.  Virágainak készítéséhez ugyanazokat a feledésbe merült, régi kézműves eszközöket használja, mint amivel 100-200 éve is formázták őket.

11szerk

Felbukkant a rózsa

Kinga „égetős technikával” készített textil virágai közkedveltek voltak a berlini kézműves piacon. Sorra kapta a megrendeléseket, és tökéletesen elégedett volt a munkáival, míg nem egy nap a világhálón nézelődve felbukkant előtte egy gyönyörű  selyem rózsa képe. „Emlékszem, heteken keresztül nézegettem, próbáltam kitalálni a technikát, utána olvasni, hogyan lehetséges ezt a szinte tökéletes virágot emberi kézzel, textilből megformázni. Semmit nem találtam.”

A különös idős asszony

Amikor valami elemi erővel ragadja meg az embert, akkor igen kitartóan tud keresni. Kinga sem adta fel olyan könnyen, és a megoldás egyszer csak megjelent egy idős asszony képében. „Egy nagyon közeli, kedves ismerősöm mesélt nekem egy néniről, aki több évtizede ugyan, de selyemvirágok, menyasszonyi fejdíszek, és párták készítésével foglalkozott. Pár hónapomba került ugyan, de sikerült az elérhetőségét megszereznem, és felvennem vele a kapcsolatot. Ő még ismerte ezt a régi technikát.

Kértem, hogy adja át nekem a tudását, tanítson, már amennyire még ereje, kedve engedi. A körülményeire hivatkozva elutasított, de mikor mondtam neki, hogy bármit elviselek azért, hogy ezt megtanulhassam, megenyhült és hajlott a kérésemre.”

Tanulás egy elhagyatott tanyán

Az idős asszony már elmúlt 70, egy civilizációtól távol eső tanyán él, és saját maga is embertelennek tartja azokat a körülményeket, amibe sorsa, elszegényedése  kényszerítette. Kingát azonban nem zavarták a zord körülmények. Minden áron  meg akarta tanulni a rózsakészítés ősi mesterségét.

„Erzsi néni folyóvíz, WC, hűtőszekrény, és egyéb komfort nélküli életet él, miközben neveli a számtalan libáját  és tyúkját, ami koránál fogva  igen-igen megviseli, de mikor a már berozsdált, huszon-harminc éve nem használt szerszámai újból előkerültek a fiók mélyéről, szinte táncot jártak az ujjai közt, és a meggyötörtség ráncait nevetőráncok váltották fel az arcán.”

“Örömmel, csodálattal, és csodálkozva néztem, hogy formálódik az anyag, hogy alakul szirommá, majd virággá a selyem, hogy kapja meg végleges formáját, színét az általam vágyott virág. Emlékszem, megkönnyeztem az első kaméliát, ami a kezem között állt össze, és milyen meghatva néztem a rózsát, amit már egyedül készítettem el. A cél érdekében még azt is tűrtem, hogy Erzsi néni libái, akiket legelészni engedett ki, néha meg-megcsipkedik a lábszáram, vagy a legyek csípték hólyagosra a kezem, arcom a tűző napon. Mindezek ellenére nagyon jó emlékként élnek bennem a napok, amiket a tanyán tanulással töltöttem.”

A régi kézműves eszközök

A tudás megszerzése után újabb akadály következett, ugyanis ezeket a régi szerszámokat már sehol nem lehet beszerezni. A néni pedig úgy ragaszkodott kincseihez, hogy még pár napra, de még néhány órára  sem adta oda azokat tanítványának. Kinga csak fotókat készíthetett róluk, és ezek alapján kezdődött az újabb kálvária, szerszámkészítő szakember felkutatása, aki le tudná gyártani ezeket a kézműves eszközöket.

eszközportré

„Sajnos a szükséges szerszámok egy részét sikerült csak megcsináltatnom, a mívesebb dolgok, mint levélforma-présszerszám, vagy formavágó, nem. Eltűntek azok a szakemberek, akik ezt még tudták, gyártották. Azóta is folyamatosan kérdezősködöm, keresek, kutatok mester után, aki képes lenne újragyártani, önteni a virágcsinálás kellékeit.” A tudás azonban már Kinga birtokában van, és napról napra újabb alkotások születnek. „Naponta  órákon keresztül gyűröm, kínzom a selymet, a kezeimet, a szerszámot, és már alakulnak az új formák, szirmok, virágok, és ami a legfontosabb a virágkészítésnek ezzel az ősi, technikájával az alkotás minden perce örömet okoz. A rózsák egyszerűen életre kelnek…”

Tihanyi Petra

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzés írás zárolva!

« »