Önérvényesítés harc nélkül

Sze 23 • LifeStyle, Nő & Férfi • Impress Magazin

Az akaratérvényesítés mindenkiben ott van: van, aki erőszakosan nyomul, van, aki érzelmi zsarolást alkalmaz, vagy manipulatív eszközökkel él, hogy elérje célját.

Önérvényesítő stratégiánk egy olyan megrögzött szokás, melyhez ugyan nem tudatosan, de még akkor is ragaszkodunk, ha tapasztalatok sora bizonyítja, hogy nem eredményes. A különböző szituációkban olykor mindannyian elkövetjük a tipikus hibákat, melynek köszönhetően elvérzünk a vitában, és még véletlenül sem sikerül elérnünk, amit szeretnénk.

A 4 leggyakoribb típus

Ismerd fel a tipikus hibákat, és tanuld meg az asszertív kommunikációs technikát, mely segítségedre lehet abban, hogy zökkenőmentesebben érd el a céljaidat.

A manipulatív

A manipulatív típus megtéveszt, alakoskodik, elrejti valódi érzéseit. Cseleket alkalmaz, mert nem bízik senkiben. Gyakran nem mondja el, mit szeretne, hanem elvárja a másiktól, hogy magától rájöjjön. Nem beszél nyíltan, csak érzékelteti, hogy valami nem stimmel. Ez a passzív agresszió egyik formája, és a manipuláció eszköztárába tartozik, melynek hátterében gyakran a visszautasítástól való félelem áll. Titokban abban reménykedsz, ha nem mondod ki mit akarsz, elkerülheted, hogy nemet mondjanak neked.

Vádaskodás, sértegetés, agresszió

Az agresszív típus színlelt önbizalmat erőltet magára, és nyomulni kezd. Nem veszi figyelembe a másik igényeit, átgázol mindenkin. Ha kell odacsap, ordibál, félelmet kelt. Sokszor észrevétlenül is kritizáljuk a másikat, miközben épp azon fáradozunk, hogy mondjuk, változtasson a viselkedésén. Ha bármivel kapcsolatban a nem tetszésedet szeretnéd kinyilvánítani, kerüld a sértegetést, mert csak ellenállást szül.

…és amikor az indulatok elszabadulnak

A baklövések az indulatok elszabadulásával folytatódnak. Ha szeretnél valamit elérni, akkor kontrolláld az indulataidat, különben veszekedést fogsz provokálni. Onnan pedig bekerültök a jól ismert negatív spirál csapdájába, amikor mindenki védekezik, visszavág, odamond, sérteget, száz évvel ezelőtti sérelmeket hoz fel. Megmerevedik a beszélgetés, és pillanatok alatt egy áthatolhatatlan betonfal épül közétek. A tárgytól jó messzire térve egyszer csak azt veszitek észre, hogy mindketten vereséget szenvedtetek. A veszekedés rengeteg energiába kerül. Ez mind közül a lehető legrosszabb alternatíva.

A behódolás sem célravezető

A passzív típus pedig nem tesz semmit, mert nem mer. Inkább visszavonul, vagy harc nélkül megadja magát. Inkább elviselik, hogy kihasználják őket, mint sem nemet mondjanak bármire, vagy vitába szálljanak bárkivel. Ennek oka pedig az önbizalom hiány. Értéktelenebbnek érzed magadat a másiknál, és az gondolod, mások is kevesebbre tartanak. Háttérbe vonulsz, és még mielőtt konfliktus alakulna ki, megadod magadat. Látszólag mindig a partnered, vagy a céged igényeit részesíted előnyben a sajátoddal szemben, valójában azonban folyamatosan egy elfojtott düh állapotában éled az életedet. Ha azonban soha nem állsz ki a jogaidért, ha soha nem adsz hangot véleményednek, akkor ezzel alapot szolgáltatsz arra, hogy kihasználjanak, semmibe vegyenek.

Akkor hogyan?

Amikor az érdekek összecsapnak, elindul az önérvényesítő harc, van azonban olyan technika is, mely hatékony, békés és célravezető. Az asszertív típus nem él se a sértegetés eszközével, sem az érzelmi zsarolással, nem téveszti meg a másikat, manipulatív módon, valódi céljait elrejtve. Az asszertív típus keresi a kompromisszumot. Olyan alternatívát, melyben mindketten győzhetnek. Meghallgatja a másik érveit, és az érdekeket harmonikusan kombinálva megoldásra jut. Az asszertivitás a tiszteleten alapszik, amit kapni és adni is tudni kell. (Van, aki ösztönösen asszertíven viselkedik, de a többségre nem ez a jellemző.)

 Tihanyi Petra

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzés írás zárolva!

« »