Mit lehet tenni, ha az önbizalom meginog…

aug 27 • LifeStyle, Nő & Férfi • Impress Magazin

Lerombolni az önbizalmat egy szempillantás alatt is lehet, felépíteni viszont csak kitartó és szisztematikus elszántsággal.

Tudod, hogy nincs okod rá, hogy ne legyen elég önbizalmad, de hát ez nem ilyen ügy: gondolok egyet és ripsz-ropsz csak úgy lesz a semmiből önbizalmam. Ilyen tényleg nincs. Fordított eset viszont van, sajnos. Volt, nincs, ennyi a varázslat. Lerombolni egy önbizalmat egy szempillantás alatt is lehet, felépíteni viszont csak kitartó és szisztematikus elszántsággal.

Az egészséges önbizalom fél siker az életre nézve, a gyenge lábakon álló önbizalom pedig komoly nehezítő tényező a mindennapok során. Nem foglalkozom azzal, hogy miért alakulhat ki az alacsony önbizalom, most sokkal inkább az egyik megoldási eszközre koncentrálunk.

Felfelé vagy lefelé? Nagyon nem mindegy!

A társas összehasonlítás elméletét nem mindenki ismeri definíciója szerint,viszont józan paraszti ésszel a lényegét talán már mindenki felismerte önmagától. A társas összehasonlítás ugyanis egy látszólag természetes és majdhogynem ártalmatlan szociális jelenségnek tűnik: „hiszen mindenki csinálja” vagy „így vagyunk felépítve”.
Két irányba lehet összehasonlítani: a nálunk valamilyen tekintetben jobb helyezést elérők irányába, ezt úgy mondjuk: felfelé, és a nálunk valamilyen tekintetben kevésbé sikeresek irányába, azaz lefelé.

Nem önmagában gond ez: akit könnyen motivál és inspirál más ember sikere, látja a munka jogos eredményét és tud hinni, az a személy bátran hasonlítson felfelé- és valószínűleg ezt is fogja tenni, hiszen az ő esetében a fejlődés rugója is éppen ez. Megteheti, hiszen neki eleve rendezett és egészséges az önbizalma.
A nagyobb probléma az, ha valaki az ilyen típusú összehasonlítástól, éppen hogy elveszíti minden bevethető energiáját, reményét, mintegy szándékosan kiélezi a saját jelen helyzete és a sohasem elérhető, de erősen vágyott helyzete közötti különbséget. Ezzel gyakorlatilag ő maga ássa alá a saját önbizalmát és sajnos, mivel ez egy rutin, szokás, hosszú időre fixálhatja ezt a helyzetet, és a már jól ismert ördögi kör(ök)ből kiindulva jól meg is erősíti ..

Mit is lehet tenni?

Mivel ez olyan megszokott lelki mechanizmus, sokan nem is tudják megmondani, hogy kikkel hasonlítják össze magukat és az milyen hatással van rájuk. Ezt sem lehet megúszni az önismeret fejlesztése nélkül.

Első lépésként ezért azonosítsd, hogy te hogyan működsz ebből a szempontból.

Alacsony az önbizalmad és többnyire nálad sikeresebbekkel hasonlítod össze magad? Ez még nem gond. Azt figyeld meg, mi erre a reakciód? Ha szárnyakat kapsz, akkor csak így tovább, keress magadnak motiváló példákat százával!
De ha a földbe döngölöd magad mások sikereit figyelve és csak a saját -sokszor csak vélt – hiányosságaidra fókuszálsz tőle, akkor ez neked enyhén szólva nem való! Valószínűleg jót tenne, ha el tudnád hagyni ezt a szokást: helyettesítsd más taktikákkal.

Lehet, hogy elsőre talán kissé szokatlannak tűnik, hogy te attól legyél jobban a bőrödben, hogy másoknak sem fenékig tejfel.. De ez is csak nézőpont kérdése. Merthogy nem erről van szó természetesen. Hanem arról, hogy felfogjuk, megértjük, megéljük azt, ami nekünk már megvan, ami jól megy, mi pedig már eleve létezőnek tekintjük, mint az oxigént vagy a vizet. A pozitív pszichológia egyik alapfogalmáról beszélünk most, a háláról. Igen, arról, hogy a fejlődés vágya nem egyenlő az eddig elért eredményeim, a saját értékeim elértéktelenedésével.

Nyilván felnőtt fejjel nem segíthet az alacsony önbizalmon az, ha értékeled, hogy az iskolai szavalóversenyen jó helyezést értél el, vagy ha arra gondolsz, milyen népszerű és vonzó voltál 20 évesen, ha jó ideje már nincs párkapcsolatod.. De azt megláthatod ezekben az emlékekben is, hogy valami akkor megvolt benned, amit előkereshetsz újra, ha akarsz!

Emellett pedig a hála érzése és gyakorlása megvéd a maximalizmus kíméletlen örvényétől és jól használható a „szomszéd fűje mindig zöldebb” bénító üzenetével szemben.

Egyszóval, bátran gyakorold a lefelé való összehasonlítást, meríts belőle erőt, később pedig jöhetnek a sikeres történetek motiválónak, de csak akkor, ha tényleg cselekvésre ösztönöznek.

Anda Csilla – pszichológus
www.way-pszichologia.hu

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzés írás zárolva!

« »