A szerelemben újraéljük a személyiségfejlődés első éveit
Életünk első három éve nagyjából megfeleltethető a párkapcsolat első három évével. Éppen ezért egy korai életszakaszban megélt sérülés elakadást okozhat a kapcsolat kiteljesedésében, és a párkapcsolatunk megreked egy szinten.
A személyiségfejlődés különböző szakaszain minden kapcsolat átmegy, írja Pál Ferenc Függőségtől az intimitásig című könyvében. Ha tudatosabban látjuk önmagunkat, akkor ki tudunk törni a megrekedt állapotból, és a kapcsolatunk tovább tud fejlődni.
Ismerd fel a párhuzamot!
Ha a kezdeti életszakasz és a szerelem állapotának párhuzamait felismerjük, akkor néhány következtetést levonhatunk a párkapcsolatunkra vonatkozóan is. Felismerhetjük, melyik szakaszban vagyunk, és hol vannak elakadások, sérülések a lelkünkben.
Első szakasz:
Elemi szükséglet a másik fizikai jelenléte, nagy vágy a testi kapcsolatra, erős, ösztönös szükséglet a kötődés kialakítására és megszilárdítására.
Második szakasz:
Egységélmény átélése a másikkal. Az én és te határai elmosódnak. Azt akarjuk, hogy a másik szavak nélkül is ismerje fel a szükségleteinket. Illuzórikus világ épül fel bennünk, azt hisszük, reméljük, hogy ez a boldogság érzés és idilli állapot örökké fog tartani.
Harmadik szakasz:
Kezdjük elveszíteni az illúziónkat, a realitás kezd megjelenni. Egyre többet kell késleltetnünk vágyaink beteljesülését. Megjelennek a határok, amelyeket eddig nem érzékeltünk. Fontos tárgyaink lesznek, amelyek a másikre, a kapcsolatra emlékeztetnek. Néha gyengéd érzelmeket, máskor haragot érzünk a másik iránt. Átéljük annak fájdalmát, hogy nem tudunk teljesen egyek lenni. A másik hiányát nehezen viseljük.
Negyedik szakasz:
Elkezd a külvilág is érdekeli, de nem szeretünk hosszan a másik nélkül lenni. Olyan szavakat alkotunk, melyeket csak mi értünk.
Ötödik szakasz:
Egyszerre akarjuk is a kapcsolatot, meg nem is. Fontos, hogy a másik mindig elérhető legyen, de már nem akarunk állandóan vele lenni. Már merünk veszekedni és nemet mondani. Kezdünk dolgokat tanulni a másiktól. Sok elvárást támasztunk a másik felé, ami konfliktust okoz. Arra vágyunk, hogy az „ütközések” ellenére is szeressenek.
Hatodik szakasz:
Megértjük és elfogadjuk, hogy a másik önálló és szabad ember. Elfogadjuk, hogy bár néha jó, néha rossz, de egy és ugyanaz az ember. Megszilárdul a bizalmunk és önbizalmunk. Már nem szorulunk rá a másik állandó megerősítésére.
Ez a cikk Pál Ferenc, Függőségtől az intimitásig című könyve alapján készült.
Vida Hajni
Kapcsolódó cikkek
« A monacói hercegnőről Grace Kellyről szóló filmmel nyílik a cannes-i filmfesztivál A majmok is szeretik a „wellnesst” – hőforrásokban ejtőznek a Majmok Parkjában »
