HIRDETÉS

A megbocsájtás tanulható, fejleszthető képesség – a folyamat 4 részből áll

okt 15 • LifeStyle • Impress Magazin

A megbocsájtás útja nem könnyű. Sokan évekig hordozzák magukban a tüskét, és képtelenek megbocsájtani annak, aki igazságtalanul vagy bántóan viselkedett velük.

Mindenkit érnek sérelmek az élete során. Ez alól egyetlen ember sem kivétel. A fájdalmat, igazságtalanságot és a veszteségeket csak a megbocsájtás útján tudjuk feldolgozni és elengedni.

Miért olyan nehéz a megbocsájtás…

 „Amikor valamilyen sérelem, bántás, megalázás ér bennünket, a megbocsájtásnak még a gondolata is lesújtónak tűnhet” – írja a Nobel-békedíjas Desmond Tutu, Megbocsájtás című könyvében.

„Hogyan bocsájthatnánk meg, ha nem kértek tőlünk bocsánatot, sőt még magyarázatot sem kaptunk rá, hogy miért bántottak minket? Amikor az elkövető nem mutat megbánást, nem változtat a viselkedésén és nem próbálja meg jóvátenni, amit elkövetett ellenünk?”

“A bántásra, sértésre adott ösztönös reakció a visszavágás, a megtorlás. Azt hisszük, ezáltal enyhíteni tudjuk a fájdalmunkat, de ez nem így van.”

Visszavágás és a bosszú ördögi köre

A sérelem sokszor annyira fáj, hogy nem tudjuk elviselni, és azt hisszük, ahhoz, hogy visszanyerjük a méltóságunkat, „vissza kell adnunk a kölcsönt”. Ezáltal azonban szinte észrevétlenül belépünk a bosszú ördögi körébe. A bosszú ugyanis viszontbosszút szül, és a fájdalomból csak még több fájdalom lesz.

„Az igazság az, hogy azzal, hogy mi is fájdalmat okozunk, nem fogja elmulasztani a saját fájdalmunkat.”

Mahatma Gandhi mondta, ha a szemet szemért elvét követjük, akkor a végén mindnyájan megvakulunk.

„A harag az adott személyhez és az átélt fájdalmakhoz láncol”

„Ha haragot táplálunk a szívünkben, ezáltal odaláncoljuk magunkat a fájdalomhoz és ahhoz a személyhez, aki ártott nekünk. Az illető hatással van ránk, akkor is, ha soha többé nem találkozunk vele.

A kapcsolatot maga a sérelem tartja fenn. Csak egy módon tudunk felszabadulni, ha elengedjük a haragot.”

Amikor sérelem ér minket MINDIG két út közül választhatunk

„Az emberi élet minősége semmi máson nem múlik, csak azon, miként bánunk embertársainkkal. Minden alkalommal, amikor segítünk, vagy ártunk valakinek, drámai módon befolyásoljuk a világunkat” – írja Tutu.

Minden alkalommal, amikor megsérülünk, ugyanannál az útelágazásnál állunk: döntenünk kell, hogy a megbocsájtás vagy a visszavágás (megtorlás) ösvényén indulunk el.

Megbocsájtás útja

A megbocsájtás négyállomásos útja

A megbocsájtás útjának négy állomása van. Ezzel a módszerrel begyógyíthatók az elfojtott emlékek és traumák okozta sebek.

1. Elmondani, kibeszélni a történteket

Az első lépés, hogy kimondjuk, ami fáj. A történetet el kell mondani annyiszor, ahányszor csak szükséges. Eláltal megkönnyebbül a lelkünk, és a sebek elkezdenek gyógyulni.

Ha magunkba zárjuk a történetet, a seb elmérgesedik, és örökre a fájdalmas esemény hatása alatt maradunk. Ottragadunk életünk egy fájdalmas szakaszában, ami tudattalanul is hatással van érzéseinkre, viselkedésünkre.

2. Szembenézni az érzésekkel

Miután elmondtuk a tényeket, szembe kell néznünk az érzéseinkkel. Meg kell fogalmaznunk, hogy mit érzünk, hogy milyen érzést váltott ki belőlünk az adott esemény.

Ha ki tudjuk mondani a valódi érzéseinket, akkor már túlléptünk a tagadás szakaszán. Az érzelmi gyógyulás folyamatában a következő a harag fázisa, amikor dühöt érzünk azzal szemben, aki bántott minket. A harag is természetes része a gyógyulási folyamatnak, fontos megélni.

Ezt követi egyfajta önhibáztatás, a „mi lett volna, ha másképp cselekszem, mást mondok, akkor talán nem ez történt volna” rész. Majd jön a mély szomorúság, egyfajta önsajnálat, amiért át kellett élnünk az adott helyzetet. Ezek mind természetes részei a gyógyulásnak, melynek utolsó szakasza az elfogadás, amikor belátjuk, hogy a múltat már nem lehet megváltoztatni.

3. Felajánlani a megbocsájtást

A gyógyulás utolsó fázisa a megbocsájtás felajánlása. Ezt a folyamatot két dolog segíti. Az egyik, ha megvizsgáljuk, hogy mi a saját felelősségünk abban, hogy létrejött az adott szituáció. Ha sikerül ezt felismerni, azzal máris enyhül a másik hibáztatása és ezzel együtt oldódik a harag.

Tutu szerint az is segíti ezt a folyamatot, ha rájövünk arra, hogy minden bántó viselkedés mögött nagyobb összefüggések rejlenek. „Mindenkinek, aki egy másik embert megbánt, van egy története, ami miatt odáig eljutott, hogy képes legyen arra, hogy másoknak ártson.”

Ez nem igazolja a bántó viselkedést, de egyfajta általános magyarázatot adhatnak arra, hogy az emberek miért viselkednek olykor bántóan.

4. Megújítani vagy elengedni (megszakítani) a kapcsolatot

Ebben a fázisban tudjuk eldönteni, hogy megújítjuk-e a kapcsolatot, vagy végleg elengedjük.

Ha közeli kapcsolatról van szó, akkor tedd fel a kérdést: mire van szükséged ahhoz, hogy meg tudj bocsájtani? Közöld ezt a kívánságodat a másik személlyel. Lehet, hogy egy ölelés segít, vagy az, hogy meghallgasson és megértsen a másik.

Ha a másik fél nyitott rá, akkor a kapcsolat meg tud újulni, ellenkező esetben jobb elengedni, lezárni a kapcsolatot. Egy régi sérelem vagy lezárt kapcsolat esetében magunkban tudjuk felajánlani a megbocsájtást.

A megbocsájtást szinte nap mint nap gyakorolni kell, hiszen a hétköznapi életben folyamatosan érhetnek sérelmek bennünket. Tutu szerint fontos, hogy a személyiségünk részévé váljon a megbocsájtás szemlélete.

És, honnan tudjuk, hogy valóban sikerült-e a megbocsájtás? Onnan, ha a másiknak már gondolatban sem kívánunk rosszat…

Fazakas Virág (Leadkép: Alexander Milov)

Ez a cikk a Nobel-békedíjas Desmond Tutu Megbocsájtás című könyve alapján készült, aki az apartheid (feketék elnyomása) után a 90-es évek végén egy egész nemzetet vett rá a megbocsájtásra… A könyv megvásárolható a kiadó Casparus.hu oldalán.

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzés írás zárolva!

« »