Édenkerti élet alakult ki egy beszakadt vulkánban- a tudósok számára is rejtély
Kelet-Afrikában, a külvilágtól teljesen elszigetelve, egy kialudt vulkán krátervölgyében rejtélyes módon, burjánzó élet jött létre.
A tanzániai Ngorongoro krátervölgy ma egyfajta szabadtéri laboratórium, ahová tudósok érkeznek a világ minden tájáról, hogy tanulmányozzák ezt az egyedülállóan kiegyensúlyozott, zárt, mégis életképes ökoszisztémát.
Életképes, zárt ökoszisztéma
A Ngorongoro krátervölgy vadvilágát tekintve voltaképpen Kelet-Afrika kicsinyített mása.
Egy hatalmas geológiai kráter, mely az egész kontinens egyik legnagyobb egyedsűrűségű vadállományának otthona. A mintegy 600 méteres mélység Afrika egyik vadban leggazdagabb területét rejti, mely az UNESCO Világörökségének része.
2,5 millió évvel ezelőtt keletkezett
A mintegy 260 négyzetkilométernyi területén 50 nagyemlős faj (köztük több ezer gnú, zebra, elefánt, oroszlán, víziló), valamint 200 madárfaj (a strucctól a flamingókig) él.
Természetes édenkert ez, amely a tűzhányó utolsó kitörésekor, a vulkán tetejének beszakadásával jött létre 2,5 millió évvel ezelőtt.
600 méteres fal választja el a külvilágtól
A Ngorongoro állatvilágát lényegében a kráter 600 méter magas fala választja el a külvilágtól, de az állatoknak nem is kell máshová menniük, hiszen itt mindent megtalálnak, amire szükségük van.
A Ngorongoro állatainak többsége egész évben a kráterben marad, ugyanis még a száraz évszakokban is akad víz a számukra, és mindent megtalálnak itt, ami az életben maradásukhoz szükséges.
Áprilisban kivirágzik a krátervölgy
Az esős időszak után áprilisban, kivirágzik a krátervölgy, és csodás színekben pompázik a táj. Májustól novemberig aztán fokozatosan színt vált a táj: sárga, majd világosbarna árnyalatot kap. Ebben az időszakban az állatok a Munge-mocsárnál gyűlnek össze.
Egy élő laboratórium
A kráteren kívül élő állatokkal ellentétben a ngorongoroi populációk nem vándorolnak, bár az esős évszakban jobban szeretnek a nyílt síkságon, a száraz időszakban pedig a Munge-mocsár lápvidékénél tartózkodni.
Az év minden szakában van itt elég víz és növény, így nem kényszerülnek máshová menni. A Ngorongoro ezért válhatott a kelet-afrikai vadvilág egyik mikrokozmoszává.
Évről évre azonban néhány állat elhagyja a krátervölgyet a peremen túlra vezető régi ösvényeken, majd visszatérnek így biztosítva, hogy a völgy vadvilága genetikailag érintkezzen a külvilággal.
Fazakas Virág
Kapcsolódó cikkek
-
A Stari most híd a Világörökség része – Csontváry is megfestette
-
Lélegzetelállító buddhista templompár egy 300 méteres szikla tetején
-
Sarki fény jelent meg Magyarország felett – idén már ez a 10. alkalom
« 10 kreatív madáretető, amit a gyerekekkel is elkészíthetünk – a madarak örömére Találd meg a kudarcokban a gazdagító erőt! – ezt tanítja az ősi japán kintsugi hagyomány »
