Nehézfémek lehetnek a csapvízben az elöregedett csőhálózatok miatt
Magyarországon az ivóvíz minősége megfelel az európai átlagnak, de a régi csőhálózatokból nehézfémek (pl. ólom) kerülhetnek a csapvízbe, amire érdemes odafigyelni.
A jó ivóvíz legfontosabb jellemzője, hogy biztonságos és egészséges, sem kórokozókat, sem kémiai anyagokat, sem radioaktív anyagokat nem tartalmaz olyan mennyiségben, ami az ivóvizet fogyasztók egészségére ártalmas lehetne.
Hazánkban évente 900 ezer vízminőségi vizsgálatot végeznek
Magyarországon évente több mint 60 ezer ivóvízmintából összesen közel 900 000 vizsgálatot végeznek. Ezek eredménye alapján a szolgáltatott ivóvíz minősége megfelel az európai átlagnak.
Az ivóvízminőség ellenőrzése Magyarországon az ivóvíz-szolgáltatók és a népegészségügyi hatóság közös feladata.A jogszabályban előírt, ún. megfelelőségi monitoringvizsgálatok erre kijelölt fogyasztói hálózati pontokon történnek.
„Az elosztóhálózatban, különösen az épületek belső vízhálózatában azonban előfordulhatnak olyan anyagok, amelyek a vízminőség romlását okozhatják” – mondta Vargha Márta biológus, a Nemzeti Népegészségügyi Központ vízhigiéniáért felelős vezető főtanácsosa.
Milyen szennyeződések jelenthet egészségügyi kockázatot
Számos olyan nagy teljesítményű vizsgálati módszer van, amellyel a szennyezők sok nagyságrenddel a megengedett határérték alatt is kimutathatók, és minél érzékenyebb módszert használunk, annál nagyobb eséllyel állapíthatjuk meg „oda nem illő” komponensek jelenlétét.
„Az alapvető kérdés tehát az, hogy az ivóvíz minősége megfelel-e az egyébként szigorú előírásoknak, és az egyes károsnak minősített komponensek a kimutatott koncentrációban egészségügyi kockázatot jelentenek-e.”
Geológiai eredetű szennyezők – pl. az arzén
Az elmúlt évtizedekben elsősorban a vízbázisban megjelenő, geológiai eredetű szennyezők, közülük is az arzén állt az ivóvízminőség-javítás fókuszában. Ez mind az érintett lakosok száma (közel 1,5 millió ember), mind az arzén igazolt, a hólyag-, tüdő- és bőrrák kockázatát növelő hatása miatt indokolt volt.
2019-re több mint 400-ról 16-ra csökkent az arzén-szennyezettségben érintett települések száma.
Mi a baj az elöregedett csőhálózatokkal
A vízkezelésből származó kockázatok (különösen a fertőtlenítési melléktermékek) és az elosztóhálózattal összefüggő szennyezések kezelése jelenti.
A gerincvezetékek kezelése az ivóvíz-szolgáltatók feladata. Itt elsősorban a hálózatok elöregedése, az idővel megjelenő lerakódások (vas-, mangán- és vízkőkiválás) és az ezen megtelepedő mikroorganizmusok veszélyeztethetik az ivóvízminőséget.
Általános problémát jelenthet az elterjedőben lévő háztartási vízkezelő rendszerek rendszeres karbantartásának az elmaradása is.
Ólomszennyezettség megjelenése a csapvízben
A hálózatban bekövetkező másodlagosvízminőségromlás egyik legfontosabb tényezője az ólom, amely az ólomtartalmú szerkezeti anyagokból oldódik ki.
Ólomcsöveket jellemzően 1945 előtt építettek be az ivóvízhálózatokba, bár esetenként még az 1945–1975 közötti épületekben is előfordulhat. Ellentétben a vízbázis-eredetű szennyezőkkel, amelyek koncentrációja az egy ivóvízellátó rendszerből ellátott település egészén nagyjából azonos, az ivóvíz ólomtartalma házról házra vagy akár lakásról lakásra változhat.
Az újabb építésű vagy az elmúlt 40 évben felújított ivóvízhálózatokban ólomcsöveket bizonyosan nem találunk, bár a háború előtt épült házakban elég gyakori, hogy a lakások vezetékeit kicserélték, de a közös tulajdonú felszálló vezetékeket nem.
Az ivóvíz-eredetű ólombevitel kisgyermekek szellemi fejlődésére gyakorolt káros hatása miatt törekedni kell a minimalizálására. Felnőtteknél a hosszú távú fogyasztás tápanyag-felszívódási zavarokat okozhat.
Ingyenes ólomkockázati felmérés
A már meglévő minőségi problémák feltárása olyan célzott programokkal történhet, mint a jelenleg a Nemzeti Népegészségügyi Központban zajló ólomkockázati felmérés, amely egyben az ivóvíz ólomtartalmának a lakosok számáraingyenes vizsgálati lehetőségét is jelenti.
Fogyasztóként minimalizálhatjuk az ólomszennyezettséget
A hálózati eredetű nehézfémek, így az ólom bevitele megfelelő fogyasztói szokásokkal minimalizálható. A kioldódás a víz hőmérsékletével és a tartózkodási idővel növekszik.
A hideg vizet a fogyasztás előtt kifolyatva még ólomcsövet tartalmazó hálózatokban is sokszor határérték alá csökkenthető az ivóvíz ólomkoncentrációja.
Az ólom nem speciálisan hazai probléma, az európai nagyvárosok régi városmagjában sok helyen megvannak még az előző századfordulón beépített ólomcsövek.
A csapvíz megfelelő ólom tartalmának biztosításához a végleges megoldás az ólomcsövek, illetve egyéb ólom tartalmú anyagok cseréje lenne.
Kapcsolódó cikkek
-
Hamarosan felavatják Magyarországon a világ leghosszabb gyalogos kötélhídját
-
A Bükk-vidék Geopark elnyerte az UNESCO Globális Geopark címet
-
Népi építészeti elemekkel bővült a szarvasi Mini Magyarország makettpark
« Ehető alga vízgömbökben osztották a vizet a londoni maratonon – PET palack helyett Másokat motivál a kerekesszékbe került gyönyörű lány »
