A lélekkel teli csend – a mélyebb összetartozás jele
Amikor egy kapcsolatban beáll a csend, olykor zavaró távolságot, szakadékot, űrt jelez. Nincs miről beszélni, a társak csupán egymás mellett élnek…
A csend néha valóban az elidegenedés, a távolság jele, hiszen ahol nem kommunikálnak egymással az emberek, nem figyelnek oda egymásra, nem érdeklődnek a másik iránt és nem osztják meg érzéseiket, gondolataikat, ott a csend metsző, fájdalmas, dermesztő.
Amikor nem kellenek szavak…
A csendnek azonban van egy mélyebb ereje is, a lélekkel teli csönd. Amikor nem kellenek szavak, mert érezlek, mert a csend is mesél, mert a csendben is együtt vagyunk. Ha két lélek valóban közel van, akkor nincs szükség sok beszédre, fél szavakból is értik egymást, érzik a másikat. Ilyenkor a másik puszta jelenléte is öröm.
Amikor egy kapcsolat nem engedi be a csendet, mert félnek az unalom és üresség csendjétől, valójában a beszélgetés is csak felszínes lehet. Szóval tartalak, hogy figyelj rám. Fölöslegesen fecsegek, hogy fenntartsam a kapcsolódás látszatát. Kérdésekkel bombázlak, mert így kapaszkodok beléd.
A kommunikáció alapvető lényege minden kapcsolatnak, a tartalmas beszélgetések mindig kellenek, de éppúgy sokat adhat a lélekkel teli csönd is. Amikor a hallgatás nem dermesztő, nem üres, nem elszakít, hanem a mélyebb összetartozás jele…
Tihanyi Petra
Fotó: Hőgye Gábor
Kapcsolódó cikkek
« Tésztahíd Építő Világbajnokság az Óbudai Egyetemen Angelina utolsó filmszerepe Kleopátra – majd végleg humanitárius lesz »
