A híres Atlanti fal maradványait nyitják meg egy napra Hollandiában
Megnyitják azokat a jellegzetes tengerparti betonépítményeket, amelyeket a németek építettek a második világháború idején a spanyol-francia határtól Norvégia északi csücskéig húzódó, úgynevezett Atlanti fal részeként.
Az Atlanti-óceán partján húzódó bunkerrendszer – néhány felújított és átalakított építmény kivételével – év közben zárva van, a kerítéssel körülvett falmaradványokra felmászni, a belsejükbe belépni szigorúan tilos. Június 6-án a nemzeti „bunkernap” alkalmával egyetlen napra megnyitják az erődítményt a látogatók előtt.
Több tízezer tengerparti betonbunker épült
A kontinens nyugati partvidékén végighúzódó gigantikus erődítményrendszert Hitler 1942-ben kezdte építeni azt követően, hogy belátta, Angliát képtelen térdre kényszeríteni. A náci Németország a szövetségesek inváziójától tartva nem egészen két év alatt tízezer betonbunkert épített fel Franciaország, Belgium és Hollandia tengerpartján, majd a következő évben újabb négyezerrel bővítette az erődítményláncot északon, a norvég partvidéken. A bunkerekben egyidejűleg mintegy 300 ezer katona állomásozhatott.
Az erődítményrendszer kialakításához szükséges hatalmas földmunkáknál szétrombolták a partépítő dűnesorokat, a part menti házsorokat, utcákat szüntettek meg, üdülőket, szállodákat romboltak le, néhol egész faluközösségeket telepítettek át, több ezer embert költöztetve el lakhelyéről.
…és még mindig ott vannak
A háború után a holland kormányra maradt a bunkerrendszer hasznosításának feladata és az építkezés által okozott környezeti károk kezelése. A problémára azonban hetven éven át sem sikerült igazán jó megoldást találni. A dűnék újrafüvesítését a háború után nyomban megkezdték, a part menti homokfal azonban eredeti szilárdságát többé nem nyerte vissza, a növényzet újratelepítése ellenére a szél elhordta a homok egy részét, a megroggyant dűnékre épült bunkerek közül jó néhány megcsúszott, megsüllyedt, veszélyessé vált.
Sokat közülük lebontottak, másokat a lakosság a legkülönbözőbb célokra kezdett használni. Néhányban hétvégi házat, másokban éttermet, bárt rendeztek be, némelyeket egyszerűen raktárnak használnak ma is helybéliek, különösen azokat, amelyek annak idején egy-egy magánszemély tulajdonában lévő ingatlanon létesültek. Sok olyan építmény áll azonban ma is elhagyatottan a parton, amelyre a népes denevércsaládokon kívül senki sem tart igényt.
A szombati látogatónapon a lehető legtöbb bunkert igyekeznek megnyitni a látogatók számára, a fő attrakció azonban az elkötelezett önkéntesek országos hálózata által működtetett Bunkermúzeum lesz, amelyet hat, egymással összeköttetésben álló part menti létesítményben alakítottak ki, bemutatva egyebek között a 608-as számú, úgynevezett parancsnoki bunkert is, annak eredeti kommunikációs berendezéseivel együtt.
MTI/ Zentai Bogi
Kapcsolódó cikkek
« A föld legnagyobb tükre – a bolíviai sósivatag „Élő-bevásárlóközpont” az Orchidea komplexum »
