A spiritualitás génje – genetikailag kódolt lenne a spiritualitás?

feb 18 • LifeStyle • Impress Magazin

Vajon a spiritualitásra való hajlamot, a misztikus élmények átélésének képességét is a gének határozzák meg? Génkutatók keresik a választ…

Az új évezred egyik, vélhetően legjelentősebb tudományos felfedezése, az emberi gének teljes készletének (humán genom) feltérképezése. A huszonhárom kromoszómapárba csomagolt génkészlet nem kevesebb, mint az emberi szervezet felépítésének és működésének mindenre kiterjedő leírása, mely az ember mind anatómiai, mind a viselkedésbeli receptjét tartalmazza. A gének nem csak azt határozzák meg, hogy milyen színű legyen a hajunk, szemünk, milyen legyen a nemünk, stb., hanem a személyiségünkkel is kapcsolatban állnak. Természetesen nincs minden a génekbe kódolva, de az biztos, hogy többet számítanak, mint azt eddig gondoltuk.

A spirituális agy

A nagy felfedezés kutatók ezreinek indította be a fantáziáját. Az isten-gén kifejezés például Dean Hamer molekuláris genetikustól származik, aki rendíthetetlenül hitt abban, hogy megtalálja a spiritualitásért felelős gént. Hamer már két évtizede az emberi személyiség genetikájával foglalkozik, és 1993-ban már egyszer szenzációt keltett a homoszexualitás génjének állítólagos felfedezésével. Feltevése szakmai berkeken belül is heves vitákat váltott ki. Eredményeit egyesek ugyan megerősítették, legtöbben azonban megalapozatlannak találták, így nem talált pozitív visszhangra.

Hamer következő nagy port kavaró tézise, az isten-gén néven került be a köztudatba. A szakmát ismét nem sikerült meggyőznie, sokan már az ötletet is abszurdnak találták, ő ennek ellenére publikussá tette eredményeit. Az isten-gén címmel megjelent könyvének alaptétele, hogy az emberek spiritualitásra, vallásosságra, misztikus élmények átélésére való hajlamát részben egy genetikai tényező határozza meg. Hangsúlyozza, hogy nem a hagyományos értelemben vett vallásokhoz való tartozásról van szó, hanem egy olyan lelki alkatról, akiben meg van a hajlam a misztikus élmények megélésére, az én meghaladására, és képesség a természettel, vagy a többi emberrel való mágikus egységérzés megtapasztalására.

Mit mutat a PET?

A neuroteológia vagy bioteológia a tudományos kutatás egy viszonylag új területe, amely a spiritualitás, vallás, hit biológiai összefüggéseit vizsgálja, és a tradicionálisan spirituálisnak mondott szubjektív élmények evolúciós vagy neurobiológiai alapjaival foglalkozik. Hamer tisztában volt azzal, hogy bizonyos vallási, misztikus élmények már bizonyos mérőmódszerekkel regisztrálhatók az agyban.

Egy híres kísérletben például Andrew Newberg és társai tibeti buddhista szerzetesek meditációját követték az agykutatás legmodernebb módszereivel, az úgynevezett PET segítségével, és kimutatták, hogy ebben az állapotban bizonyos agyterületek aktivitása jelentősen fokozódik, másoké pedig csökken. Ugyanilyen változásokat regisztráltak imájukba merülő ferences apácáknál is. Hamer számára tehát a vizsgálandó terület adott volt. A lehetséges gének száma a több tízezerről, ezres nagyságrendre csökkent.

Az biztos, hogy az agyban történik valami, már csak az a kérdés, mi okozza, és pontosan hol. Ismert tény, hogy a tudat különböző állapotai és a neutotranszmitterek között összefüggés van. A boldogság, szomorúság, az izgalom, a szorongás, mind olyan lelkiállapotok, melyeket ezek az anyagok befolyásolnak. A szerotonin szint növelése például hangulatjavulást, eufóriát okoz, csökkenése pedig depressziós állapotot idéz elő. A dopamin szint növelése is hasonló élményeket idéz elő. De vajon a misztikus-vallásos élményekben mely gének, vagy neurotranszmitterek játszanak szerepet?

Az evolúció és a spiritualitás

A kutatások tehát több oldalról is kezdik igazolni, hogy a spiritualitás az agy egyik tulajdonsága. De miért van egyáltalán szükségünk egy ilyen génre, vajon miért jött létre? Mi haszna van belőle az emberiségnek? Evolúciós szempontból nézve, a vallásos érzés (bármilyen vallás) növelheti a csoporthoz tartozás érzését, a csoportkohéziót, ezáltal megkönnyíti a vezérnek való alávetettség tudatát, így segíti a csoportot a létért való küzdelemben. Ezért jelenthet szelekciós előnyt, ezért jelent meg feltehetően igen korán az ember evolúciója során. Sőt! A hit és az ima egyes adatok szerint segíti a betegségek leküzdését is, növeli tehát az életrevalóságot. A hívő emberek életerősebbek és élettel telibbek, társaiknál, ami szintén erősíti a faj túlélését. A spirituálisnak nevezett élményeket lehet, hogy az agy maga generálja a faj fennmaradása érdekében? Létezik egy ezzel teljesen ellentétes felfogás is, miszerint az agynak ez a feltehetően spirituális központja lehet felelős az Istennel, a mindenséggel való kapcsolattartásért. Mindkét válasz igen különös és érdekes felvetés, talán mindkettőben van valami igazság.

Tihanyi Petra

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzés írás zárolva!

« »