Megfejtették, hogy miért kerülik az autisták a szemkontaktust

aug 30 • LifeStyle • Impress Magazin

Az autisták számára nehézséget jelent a szemkontaktus tartása, amit gyakran a közömbösség jeleként értelmeznek. Agyi képalkotóvizsgálattal végzett kutatásokból azonban kiderült, hogy egészen másról van szó.

A vizsgálat előtt megkérdezték az autista résztvevőket, hogy miért nem szeretnek mások szemébe nézni. A legtöbben azt válaszolták, hogy nagyon kellemetlen, stresszes érzés ez a számukra, néhányan úgy fogalmaztak, hogy a szemkontaktus „éget”. Ezek a reakciók mind neurológiai okokra utalnak.

A szemkontaktus túlingerli az agyuk egyik területét

Az agyi képalkotóvizsgálattal végzett kutatások kimutatták, hogy az autisták szubkortikális agyi struktúrái túlzottan aktívak lesznek a közvetlen szemkontaktustól.

„Az eredményekből kiderült, hogy az eddigi nézetekkel ellentétben – melyek szerint az autisták érdektelenség miatt nem tartják a szemkontaktust – ez a fajta viselkedés sokkal inkább egy módja annak, hogy csökkentsék azt a kellemetlen érzést, melyet az agyuk egyik régiójának fokozott aktivitása okoz” – mondta dr. Nouchine Hadjikhani, a kutatás egyik vezetője.

A kulcs az agy szubkortikális rendszerében van, mely az újszülöttek emberi arcok iránti természetes érdeklődését vezérli, és később az érzelmek beazonosítása szempontjából is fontos. A szubkortikális agyi területet szemkontaktussal direkt módon is lehet aktiválni. Az autistáknál azonban ez a terület túlságosan érzékeny a közvetlen szemkontaktusra és a szemek által közvetített érzelmi megnyilvánulásokra.

A kutatók fMRI-vizsgálattal mérték meg a szubkortikális agyi terület arcjelzéseket feldolgozó részének aktivitását – autista és egészséges emberekből álló kontrollcsoport tagjainál – miközben mások szemébe kellett nézniük.

A félelmet kifejező arcokat bírják elviselni a legkevésbé

Az fMRI-vizsgálat során az autistáknál túlzott aktivitást figyeltek meg az agy szubkortikális régiójában, amikor mások szemébe kellett nézniük, különösen, ha félelmet kifejező arckifejezéssel találkoztak. Ugyanakkor, hasonlóan túlingerelte ezt az agyi területet az is, amikor boldog, dühös, vagy semleges érzelmeket kifejező arcokat néztek.

Az autistáknál vélhetően felborult az agy ingerlő illetve megnyugtató idegi áramköreinek az egyensúlya. Az egyensúlyhiánynak köszönhetően – mely genetikai és környezeti hatások miatt következett be – túlzottan aktivizálódik a szubkortikai áramkör, amikor érzelmeket kifejező arcokat látnak. Ez váltja ki azt a reakciót, hogy inkább kerülik a szemkontaktus, melynek következményeképpen azonban a szociális készségeik nem tudnak megfelelően kifejlődni.

A Harvard Egyetem professzora, dr. Hadjikhani szerint, éppen ezért nem célravezető, ha az autista gyerekeknél – terápiás módszerként alkalmazva – erőltetik, hogy a többiek szemébe nézzenek, mivel ez erőteljes szorongást okoz bennük.

“Sokkal hatékonyabb a lassú barátkozás a szemkontaktussal, mely fokozatosan segít nekik abban, hogy legyőzzék az agyuk túlreagálásból eredő stresszt. Ha sikerül megtanulniuk az emberekkel való szemkontaktus fenntartását, mely rendkívül fontos része a szociális készségek fejlődésének, akkor esélyük lehet később a normális emberi kapcsolatok kialakítására és a társadalomba való jobb beilleszkedésre is – tette hozzá a professzor.”

Forrás: ScienceDaily egeszsegemre.com

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzés írás zárolva!

« »