Megtalálták a legelső pálos kolostort a Balaton-felvidéken a Nemzeti Múzeum régészei
A legkorábbi, még tatárjárás előtti Árpád-kori remeteséget sikerült megtalálni a Balaton-felvidéken, Taliándörögd határában.
Sikeresen azonosították a sokat keresett Insula Pilup Sanctae Helenae templomát és magát a remeteséget múzeumbarát önkéntesek segítségével az MNM Nemzeti Régészeti Intézet szakemberei. A titokzatos Pálos-kolostor a Balaton-felvidéken van, Taliándörögd határában.
A legkorábbi, Árpád-kori pálos kolostor
A legkorábbi, még tatárjárás előtti Árpád-kori remeteséget sikerült megtalálni, érintetlen, zárt egységként vizsgálható lelőhelyként és kolostortájként, közelebb jutva a rend korai történetének alaposabb megismeréséhez.
Kutatók több nemzedéke kereste az ősi kolostort – eddig sikertelenül
A pálos szerzetesrend első, és megalakulása szempontjából legfontosabb dokumentuma Pál veszprémi püspök 1263-ban folytatott vizitációja nyomán született levele, amelyben felsorolta a rendhez kapcsolódni kívánó remeteségeket, s azok vagyonát.
Ebben az első helyen az Insula Pilup Sanctae Helenae szerepel, aminek az azonosítása a kutatók több nemzedékének adta fel a leckét, ugyanis mint utóbb kiderült, a dokumentumban hivatali elírás történt.
A kutatók is retrospektív módon azonosították, vagyis találtunk egy helyszínt, amelyről a vizsgálatok során kiderült, hogy tökéletesen ráillik a leírás minden eleme, és van hitelesítő leletanyag is – idézi a közlemény Papp Attilát, a Nemzeti Régészeti Intézet ásatásvezető régészét.
Egy titokzatos térkép vezetett el a kolostor romjaihoz
A kutatás 2023 tavaszán, Sütő Krisztián Veszprém vármegyei önkéntes kezdeményezésére indult, aki talált egy 1827-es térképet, amelyen a Rudera St. Helena felirat szerepelt a hely megnevezéseként. A középkori falvakra és templomokra specializálódott kollégájával, Kaszás Zsolttal megkeresték a területet, fotóanyagot készítettek, majd értesítették Papp Attilát.
Innentől már a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének égisze alatt, a „Pusztatemplomok kutatása” projekt keretein belül folyt a kutatás.
A geofizikai mérések igazolták a templom eredetét
Az előzetes terepbejárások és műszeres kutatások alátámasztották a várt eredményeket. A kutatás következő fázisában önkéntesek bevonásával megtisztították a területet, így jól láthatóvá váltak a templomépület saját omladéka alatt lévő maradványai, illetve látható részként az északi fal mintegy 70 centiméter magas falmaradványa. A geofizikai mérések szerint egy kis méretű, az Árpád-kori templomokhoz hasonló nagyságú épülethez tartozott, amelynek az omladéka a helyszínen maradt, nem szóródott szét, alapozása feltehetően szintén érintetlen, írja a közleményre hivatkozva a Daily News Hungary.
Előkerült két gótikus kulcs is
Az omladékban talált vasszögek típusa és mennyisége alapján a templomot zsindelytető fedte és fakerítés határolta. Előkerült egy két részre tört gótikus kulcs is a földhíd szigeti bekötésénél, ahol feltehetően a terület bejárata lehetett.
A kolostor egy apró szigeten állt
A helyszín ismeretében értelmet nyert az insula kifejezés, hiszen az apró kiemelkedést, ahol a templom állt, három oldalról víz vette körül, tulajdonképpen egy mesterséges földhíddal elérhetővé tett, szó szerinti értelemben vett sziget volt.
A régészcsoport azonosította a sziget apró lakóépületét is, amelyben egyszerre legfeljebb 2-3 fő tartózkodhatott. Az emléküket a helynévi anyag megőrizte, hiszen a mellette folyó patakot Ilonakúti ároknak, a medret és magát a forrást Ilonaházinak nevezik és az ide vezető erdei út mellett egy Barát-fa-tető elnevezésű terület húzódik. A templommaradvány és a remeteség feltárására a közeljövőben kerül sor.
Kapcsolódó cikkek
-
Hamarosan felavatják Magyarországon a világ leghosszabb gyalogos kötélhídját
-
A Bükk-vidék Geopark elnyerte az UNESCO Globális Geopark címet
-
Lélegzetelállító buddhista templompár egy 300 méteres szikla tetején
« Izgalmas, rejtvényeket rejtő felfedező útvonalak a fővárosban – Budapest 150. születésnapja alkalmából A növényi húshelyettesítők fogyasztása a környezetünket és egészségünket is óvná – a Debreceni Egyetem új kutatása »
