A Nagy-korallzátony a Föld bolygó éke – ékszerként csillog az űrből
A több mint 2000 km hosszan húzódó Nagy-korallzátony csillogó ékszerként ékesíti Északkelet-Ausztrália partjait.
Ausztrália Nagy-korallzátonya a Föld legnagyobb természeti képződménye, teljes pompáját és hatalmas méretét kizárólag légi-felvételekről vagy a NASA Earth Observatory űrfelvételeiről lehet látni.
Több mint 2000 km hosszú
A korallzátony gazdagságát a 3000 korallzátony, és több száz korallsziget, korallpad és lagúna jelenti, amelyek mind különböző szinteken állnak. A zátonyokat tízezer év munkája hozta létre, miközben az óceán elérte jelenlegi szintjét a legutolsó jégkorszak óta. Az egyedülálló természeti csoda még űrből is látható.
Több mint 400 korallfaj építi a szirteket
A Világörökség részét képező Nagy-korallzátony a legnagyobb élő szervezet által valaha létrehozott képződmény, melynek építésében több mint 400 korallfaj vesz részt. Ennek az elképesztő méretű létesítménynek az építészei főként kőkorallok, szarukorallok és apró korallpolipok milliói. A korallpolipok finoman tagolt, meszes vázai alkotják az építmény szerkezetét.
Egy törékeny víz alatti világ
A váz kötőanyagáról mikroszkopikus korallmoszatok és mohaállatok gondoskodnak. A zátonyképző korallok napfényt és meleget igényelnek, mivel olyan zooxanthella algákkal élnek szimbiózisban, melyek életműködéséhez fény szükséges. Ahogy az egyes korallgenerációk a régebbiek vázára építkeznek, folyamatosan mindig új korallréteg képződik.
Rendkívül érzékeny ökoszisztéma
Korallzátony csak ott alakulhat ki, ahová eljut a napfény, egyenletesen meleg a vízhőmérséklet, és kristálytiszta a víz. A zátonyképző korallok rendkívül érzékenyek a környezeti változásokra, például a vízhőmérsékletre. A Csendes-óceán dél-nyugati térségében uralkodó körülmények tökéletesnek bizonyulnak ebből a szempontból, hiszen a 28 fok körüli tartományból egész évben szinte alig mozdul el. Ha a hőmérséklet túllépi a 30 fokot, akkor a színes algák otthagyják a gazdaszervezetet és megfosztják a zátonyt a színpompájától: elkezd pusztulni a korallzátony, és nem marad más utánuk, mint fehér, meszes vázszerkezet.
A Nagy-korallzátony az óceán „trópusi őserdője”
Az életnek itt is ugyanolyan sokféle formája jelenik meg, mint az erdők rengetegeiben. A korallok közötti élethez sokféle élőlény alkalmazkodott, szivacsok és tengeri rózsák, csigák és tengeri uborkák, garnélarákok, óriáskagylók, tengeri zsákállatok, tengeri kígyók, medúzák és halak pompás színű csoportjai élik itt mindennapjaikat. Csak a halaknak 1500 faja él errefelé, azaz százezer egyed a zátony minden hektárján.
A korallzátonyt az emberi szennyezés és a tengervíz hőmérsékletének emelkedése fenyegeti a leginkább. Korábban is előfordult már, hogy a vízhőmérséklet időszakos emelkedése a korallok pusztulását eredményezte, de a hőmérséklet csökkenésével akkor még a korallok újra visszahódították élőhelyüket. Ha azonban ez a folyamat nem fordul vissza, az a korallzátony teljes pusztulásához is vezethet.
Tihanyi Petra
Kapcsolódó cikkek
-
-
Lélegzetelállító buddhista templompár egy 300 méteres szikla tetején
-
120 méteres szikla peremére épült spanyol kisváros – itt alkotott Hemingway
« Átadták Magyarország legnagyobb naperőművét a Mátrában „A természet nem bocsát” – a Pápa 7 legzöldebb idézete »
