Az ősi indián népességrobbanás története a túlnépesedés veszélyeire figyelmeztet

Júl 3 • LifeStyle • Impress Magazin

Az észak-amerikai indiánok Kr.u. 500-1300 közötti népességrobbanása a jelenkorit is túlszárnyalta – egy új kutatás szerint.

A Washington Állami Egyetem (WSU) kutatói Észak-Amerika történetének egyik legnagyobb, évszázadokon át tartó népességrobbanásának veszélyeire figyelmeztetnek.

A születési ráták meghaladták a mai legmagasabbat is

Az őslakos indián civilizációk első jellemzői, a földművelés és az élelem-felhalmozás, ebben az időben érték el a fejlettség olyan szintjét, hogy a születési ráták “meghaladták a mai legmagasabbat is” – írták a kutatók. (Születési rátának az ezer emberre évente jutó újszülöttek számát nevezik.)

A túlnépesedést összeomlás és elnéptelenedés követte

Ezt a nagy mértékű populáció növekedést azonban összeomlás és elnéptelenedés követte, ami a túlnépesedés veszélyeire hívhatja fel a modern világ figyelmét – vélte Tim Kohler, a Washington Állami Egyetem antropológusa, a tanulmány egyik szerzője.

A kutatók az Egyesült Államok Négysarok-régiójának (Colorado, Utah, Új-Mexikó és Arizona határainak találkozását hívják így) több száz régészeti ásatásán talált emberi maradványok ezreinek adatait dolgozták fel, hogy segítségükkel elkészítsék a térség újkőkorszaki demográfiájának részletes kronológiáját.

A kukoricát már Kr.e. 2000-től termesztették, de valószínűleg az alacsony termelékenység miatt hatása lassan mutatkozott meg a népességszámban, ám Kr.e. 400 körül már az ott lakók ebből a gabonából fedezték kalóriaszükségletük 80 százalékát. Ekkor már emelkedőben volt a születési ráta, és meg sem állt nagyjából Kr.u. 500-ig.

A szárazság és a háborúk ellenére a népességszám magas maradt

A népességszám magas volt Kr.u. 900 körül is, de a születési ráta hullámzani kezdett. Az 1100-as évek közepén hatalmas szárazság sújtotta a vidéket, amely valószínűleg elérte teherbíró képességének határait: a népesség ugyanis folyamatosan nőtt, a források azonban korlátozottak voltak. Az 1000-es évektől 1280-ig harcok dúltak a térségben, a születési ráta azonban magas maradt. “Talán azért nem korlátozták a növekedést, mert a törzsek nagyok akartak maradni, hogy megvédhessék falvaikat és földjeiket. Nem lassítottak, hanem sokasodtak az elnéptelenedésig” – vélte Kohler.

A vidék 30 éven belül lakatlanná vált    

A térség északi részén akár 40 ezren is élhettek az 1200-as évek közepén, ám 30 éven belül a vidék lakatlanná vált. Az elnéptelenedés oka olyan rejtély, amelynek megfejtésére több régész áldozta már a karrierjét, köztük Kohler is. Lehet, hogy a népesség túlzottan nagyra nőtt, és nem jutott nekik elég élelem a klíma kedvezőtlenebbé válásával, amikor azonban megindult az elvándorlás, nehéz lehetett a védelemhez és az infrastruktúrához szükséges társadalmi egységet fenntartani – hangoztatta Kohler.

Zentai Bogi

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzés írás zárolva!

« »