Nemi szerepeink fogságában

szept 12 • Psziché • Impress Magazin

A nemi szerepekhez kapcsolódó általánosítások a mai napig tartják magukat, és életünk összes területét érintik, pedig a nők és férfiak között sokkal több a hasonlóság, mint a különbség.

Azok a régi „szép” idők…

Elmúltak azok az idők, amikor elfogadott nézet volt, hogy a nők butácskák, döntésképtelenek és jobb, ha távol tartják magukat a férfiak dolgaitól. Például a politikától, meg úgy általában mindentől. Jobb, ha meg sem szólalnak. Ha esetleg kinyitják a szájukat, akkor egy szép dalocskát énekelnek a festményekkel teli polgári lakásban édesapjuk vagy férjük legnagyobb büszkeségére. Ha kevésbé szerencsés helyre születtek, akkor sokat dolgoznak, sokat bírnak. Szülnek, gyerekeiket tisztességben felnevelik, és ami a legfontosabb, tűrnek összeszorított szájjal, szó nélkül, hisz egy asszony szoknyája mindent eltakar.

….és ma

Elmúltak a zord idők –­nosztalgiázni azt hiszem, csak azok szeretnek, akik nem beszélgettek eleget nagyszüleikkel –társadalmunkban azonban még ma is számos előírás létezik azzal kapcsolatban, hogy milyenek az igazi nők és az igazi férfiak. Vagyis milyennek kellene lenniük. Ezek az előírások csupa általánosítást tartalmaznak, és nem veszik figyelembe, hogy a nők és férfiak között sokkal több a hasonlóság, mint a különbség. Ezek többsége arról szól, hogy a nők lágyak, kedvesek, segítőkészek, empatikusak és gondoskodóak. A férfiak határozottak, racionálisak és tettre készek. A nők a kapcsolatok ápolásában, család összetartásában jeleskednek, a férfiak pedig aktívak és kezdeményezőek. Változás állt be azzal kapcsolatban, hogy a nőkhöz pozitív tulajdonságok tapadnak, így könnyű elfogadni és magunkra vonatkoztatni őket. Cukor a kávéhoz, ahogy a szakirodalom mondja.

Mersz-e igazán önmagad lenni?

Az említett általánosítások életünk összes területét érintik és nagyon erőteljesen megjelennek a munka világában. Megfigyelhető, hogy kialakultak „nőies” és „férfias” szakmák. Az előbbiekben kevesebb a pénz és kisebb társadalmi megbecsüléssel járnak, példaként említhetjük a régen nagy becsben tartott és férfiak által dominált tanítói szakmát. Fogyott a pénz, csökkent a megbecsülés, a férfiak jobban fizető pályák után néztek. A férfias foglalkozások presztízse nagyobb, jobb megélhetést biztosítanak. Na, de ez is elvárás, egy igazi férfi keressen jól, tartsa el a családját. Nem csoda, hogy egy kevés gyerekszerető és humán érdeklődésű férfi merné bevállalni, hogy ő bizony tanító lesz, hiszen nem ezt várja el tőle a társadalom és a közvetlen környezet. Ha valaki mégis „szabályt szeg” és nemének „nem megfelelő” szakmát választ, bizonyos szankciókkal kell számolnia. Ilyen például, ha a jól teljesítő, vezető beosztásban dolgozó nőt szakmán kívüli tulajdonságok mentén leértékelik. Azt mondják rá, hideg, szívtelen és törtető, biztos nincs is pasija. Ez az utóbbi mindig el is hangzik… Ugyanez ez a mechanizmus áll annak hátterében, amikor a szakmájában kiteljesedni igyekvő óvó bácsi nemi identitását vonják kétségbe.

A sztereotípiák ellen nehéz küzdeni, de közel sem kilátástalan. Fontos, hogy merjünk önmagunk lenni és igyekezzünk egymást igazán megismerni és a társadalom által ránk aggatott álarcok mögé nézni.

Dombi Annamária pszichológus

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzés írás zárolva!

« »