„Katona dolog” … – hogyan (nem) kezelik a férfiak stresszt

máj 26 • Nő & Férfi • Impress Magazin

Hogyan viszonyul a legtöbb férfi a stresszes helyzetekhez? Miért jellemző sok esetben a destruktív viselkedés a kellemetlen érzések enyhítésére?

A férfiakra leginkább jellemző problémafókuszú megküzdési mód a stresszre adott gyors, (sok esetben akár agresszív) a probléma megoldására irányuló reakció. Ez azonban nem vezet tartós megoldáshoz és nem csökkenti le a stressz okozta feszültséget, ami hosszútávon nem megfelelő megoldási módhoz vezethet (pl. alkoholfogyasztás, destruktív viselkedés). Ahogy másban is, itt is rendkívül fontos az önvizsgálat: Én hogyan élem át ezt? Mi segíthet abban, hogy jobban érezzem magam? Azaz egy csipetnyi – főként nőkre jellemző – érzelemfókuszú technikát is csempészhet egy férfi is a stresszes helyzetbe. Mindez nem csak a testi- lelki egészséget szolgálja, de hosszú távon javítja az önértékelést, és erősíti a kudarctűrő képességet.

„Katona dolog”…?

Hangzik a mondat, főként a kisfiát vigasztaló anya szájából. De mit is jelent ez pontosan? Mennyire vélik a szülők úgy, hogy fiúként keményebbnek kell maradni, és kevésbé kell kimutatni stresszel szemben az érzékenységüket? Visszaugorva az időben, a korai szocializáció kettőssége jellemző a két nem esetén: hét éves korig a fiúknak általában kevesebb kényeztetés jut, próbálják „katonásabban” nevelni őket, kevésbé fejezhetik ki a kellemetlen érzelmeiket (pl. sírás, hiszti).

Érzelmeink szabályozása

Az óvodás kor rendkívül fontos a gyermek érzelemszabályozásának kialakításában. A gyermek érzelmi fejlődésének kiindulópontját örökletes tényezők (pl. a temperamentum) határozzák meg, amelyek már korán megjelennek a gyermek viselkedésében. Mindezt abból láthatjuk, hogy a gyermek által stresszesen megélt helyzetben a gyermek mennyire ijedős, mennyire könnyen lesz dühös vagy kezd sírni, illetve mennyire könnyű megnyugtatni. Az érzelmek szabályozása során további fontos, temperamentummal is összefüggő jellemző a gyermek kontrolláltságának mértéke. A kontroll azt mutatja meg, hogy az érzelmeinket mennyire fejezzük ki, vagy mennyiben hagyjuk, hogy érzelmeink a viselkedésünket irányítsák.

Hogyan alakulhat ki a hatékony megküzdési stratégia

Mivel egy ovis korú gyermek, még nincs mindig tudatában érzéseinek, kezdetben még a szülőkre hagyatkozik kellemetlen érzéseinek lecsökkentésében. A gyermek akkor lesz képes később hatékony megküzdésre, először is, ha egy kis önismeretet kap: a szülő megfelelően visszatükrözi számára érzéseit, a gyermek visszajelzést kap arról, hogy ebben a helyzetben milyen volt, mennyire reagált intenzíven, viselkedésével okozott-e kárt környezetében.

Fontos, hogy a szülő a gyermek érzéseit feltétel nélkül elfogadja, azonban az azt követő viselkedést értékelje, és ha ez nem megfelelő, akkor nem az érzés elfojtásában, hanem egy helyes megküzdési mód kialakításban segítse. Ebben azonban hiba lenne különbséget tenni fiú és lány között, a megkülönböztetést egyedül a gyermek temperamentuma és kontrollképessége kellene, hogy adja.

Kezdetben tehát a stresszel való megküzdés során a gyermek személyisége, illetve a szülők eddigi tapasztalatai, saját megküzdési stratégiái a legjelentősebbek.

A mintakövetés ereje…

A gyermek későbbi viselkedését, a szülői mintakövetést is nagyban meghatározza, hogy anya és apa hogyan tükrözi vissza a gyermek érzéseit, elfogadja –e azt, illetve segít- e a kellemetlenebb érzések feldolgozásában.

A férfiak sok mindenben eszköztelenebbekké válnak, nem kapnak megfelelő mintát, amit követhetnek. A hiányzó vagy nem megfelelő férfi- és apaminta még inkább megnehezíti a férfiak későbbi stressz-kezelését. Amikor a személyre szabottabb nevelési módszerek háttérbe szorulnak, egyre inkább előretörnek a kultúránkon belüli szocializációs hatások.

Az iskolás évek alatt – főként a fiúknak – szüksége van a harciasságra, kevésbé lehet érzelmeket kifejezni, mert azzal kockáztatná az osztályon belüli befolyását. A munka világában is azok a férfiak válnak sikeressé, akik racionálisabban viselkednek, valódi érzéseiknek nem adnak hangot, és látszólag stressz-mentesek. Itt jellemzően az otthoni környezetben jön ki a felgyülemlett stressz, és sokszor nincs egy hosszútávon hatékony megküzdési mód.

A konklúzió tehát, hogy a stresszel való szembenézés, illetve megküzdés nagyban függ korábbi élményeinktől. Sok férfi kisgyerekként elsősorban azt tanulhatja meg, mit nem szabad ilyenkor tenni. Így sok férfi egy „magányosan” kialakított módszert alkalmaz, ami sok esetben az érzelmek tagadásával jár…

Balatonfüredi Ágnes – pszichológus
www.way-pszichologia.hu

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzés írás zárolva!

« »