Ha nem erősítesz meg, akkor is tudom, hogy nincs semmi baj

feb 17 • Nő & Férfi • Impress Magazin

Az önmagunkban kifejlesztett én-te állandóságra is szükség van ahhoz, hogy valódi, közeli kapcsolatot tudjunk kialakítani és fenntartani a másikkal.

Vagyis, ha te nem erősítesz meg, én akkor is tudom, hogy nincs semmi baj, értékes vagyok, jó, hogy megszülettem, jó, hogy élek, és minden rendben van.

Ha nincs ott a „te” akkor is szilárd az „én”.

A tárgykapcsolat-elmélet a „te” állandóságát tárgyállandóságnak, az önmagam állandóságát pedig selfállandóságnak nevezi. Ha nincs ott a „te” akkor is szilárd az „én”. Ha elutazol egy hétre, akkor a napok múltával a féltékenységem nem növekszik. Ha azt mondod, hogy kilencre jössz, akkor tízpercenként nem kezdek megőrülni.

A tárgyállandósághoz az is hozzátartozik, hogy képes vagyok benned egyszerre látni a jót és a rosszat. Nincs rá szükségem, hogy kettéosszam a világot, és vagy idealizáljalak, vagy ha teszel valami olyasmit, ami számomra nem megfelelő, akkor azonnal gonosznak lássalak és gyűlöljelek. Amikor nincs meg a tárgyállandóság, akkor mindig vagy jónak, vagy rossznak látlak, képtelen vagyok téged egységben látni. A hozzád való viszonyomat mindig a pillanatnyi viselkedésed határozza meg. A tárgyállandóság az, hogy tudom: a másik jó is meg rossz is egyszerre, mind emögött olyasvalaki, aki számomra érték.

A tárgyállandóságnak az is része, hogy akkor sem esem kétségbe, ha a másik éppen nem elégíti ki a szükségleteimet, aktuálisan nem járul hozzá a testi vagy érzelmi jólétemhez. Képes vagyok a szükségleteimet késleltetni, és nem indul el a gondolatoknak egy negatív köre bennem, ami egyensúlyvesztéshez vezet.

Ez a cikk Pál Ferenc, A függőségtől az intimitásig című könyve alapján készült.

Vida Hajni

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzés írás zárolva!

« »