Az Akadémia rejtett zugai – érdekességek az MTA Székházról

máj 15 • Kult & Art • Impress Magazin

Nyílt napot szervez az MTA május 18-án, Építészet- és művészettörténeti érdekességek az MTA 150 éves Székházáról címmel.

Május 18-án 14.00 órától várják az érdeklődőket az MTA Székház első emeleti Felolvasótermébe. A rendezvényt Kollár László, a Műszaki Tudományok Osztályának elnökhelyettese nyitja meg, a rendezvény házigazdája Becker Gábor, az Építészeti Tudományos Bizottság elnöke lesz.

Az Akadémia stílusa építészeti vita tárgya volt

A Magyar Tudományos Akadémia épülete az első jelentős hazai építészeti vita tárgya volt. Az abszolutizmus korának korlátozott közéleti mozgásterében a magyar kultúra új fellegvára valódi közüggyé vált. Mivel az építkezés fedezetét közadakozásból teremtették meg, az akkori közvélemény joggal érezhette sajátjának a palota sorsát. A vita mindenekelőtt arról zajlott, milyen stílusban épüljön meg.

Kemény Mária művészettörténész, előadásában tudományos kutatásai alapján mutatja be az MTA Székház keletkezési körülményeit, tervezése és építése folyamatát, valamint az épület egyes szárnyainak és termeinek művészettörténeti érdekességeit. Azt az épületet, amelynek szinte minden köve hazánk legjelesebbjeinek életéhez, életművéhez kapcsolódik. Az előadásból számos érdekességre derül fény az épület azon részleteiről is, amelyek a nagyközönség előtt nagyrészt rejtve maradnak.

Az MTA Székház – mint műemlék

Winkler Gábor építész, előadásából számos érdekességet tudhatunk meg a székházépület műemléki jelentőségéről és műemléki kezelésének múltjáról. Az MTA Székház, Budapest első neoreneszánsz épülete a historizmus jegyében valósult meg, mely irányzat a mai napig döntően meghatározza a város képét (pl. Halászbástya, budai Várpalota). Minél jobban megismerjük az MTA 1865-ben átadott székházépületét, annál inkább rá kell ébrednünk, hogy az időszak legelső épületeként is már olyan építészeti értékek hordozója, amelyek a korszak később létrejött emlékei sorában is a legnagyobbak közé emelik.

Az épület a városban

Amikor a székházépületet építeni kezdték, a pesti Duna-part még korántsem volt úgy beépítve, mint ma. A Dunához közeli területek még feltöltéses ártérnek számítottak, s csak a 19. század közepén kezdődött meg a dunai rakpartok kiépítése – nem függetlenül az 1838-as nagy pesti árvíz tanulságaitól.

Az elkészült épület előtti mai burkolt térnek akkoriban még nyoma sem volt. Igen nagy képzelőerőre volt hozzá szükség, hogy valaki ide álmodja meg a magyar tudomány fellegvárát. Régi képeken látható, hogy az előtte lévő téren egy ideig még az épület elkészültét követően is a sáros földön hajtottak át a konflisok, sétáltak a pesti polgárok, tolták talicskájukat a piaci árusok. Ezt a folyamatot is felidézi előadásában Koszorú Lajos építész, aki történeti összefüggéseiben mutatja be az épület városban elfoglalt helyének fejlődését.

Zentai Bogi

Kapcsolódó cikkek

Megjegyzés írás zárolva!

« »