A figyelemzavar és az érzelmi intelligencia összefügg – egy pszichiáter szerint

ápr 7 • LifeStyle • Impress Magazin

Dr. Máté Gábor pszichiáter saját példáján keresztül fedi fel a figyelemzavar és az érzelmi intelligencia közötti összefüggést a Szétszórt elmék című könyvében.

Saját szakmai, házasságbeli kudarcain és sikerein keresztül ad könnyen érthető, gyakorlatias segítséget felnőtteknek és szülőknek a tünetek felismeréséhez és a gyógymódokról.

Figyelemhiány zavar esetén a három legfontosabb probléma az elkalandozó figyelem, a gyenge impulzuskontroll és a hiperaktivitás. Ezek az önszabályozási mechanizmusok hiányosságára utalnak. A figyelemhiány zavarral élő embernek az a gondja, hogy tudja, mit kellene tennie, de nem teszi. A mindennapi rutin során ez abban mutatkozik meg, mint például irreális szituációkban is bízik abban, hogy nem fog elkésni, egészen az utolsó pillanatig. Csak akkor kezd ingerültté válni, amikor már elkésett. Ez a gyerekek időérzékeléséhez hasonlatos, akik számára minden időtartam végtelennek tűnik. A pszichiáter elmeséli, hogy gyakran 15 perces késéssel érkezett a vizitekre, tudatában annak minden kínos következményével.

A figyelem képessége az érzelmekben gyökerezik

A figyelem az érzelmek altalajából táplálkozik, hibásan tartja a köztudat intellektuális tevékenységnek. A figyelemhiány zavart általánosságban az érzelmi intelligencia fejlődési elmaradásának nevezi. Ez azt jelenti, hogy az illető nem képes saját magát motiválni és szembenézni a frusztrációival; nem tudja kontrollálni a késztetéseit, képtelen szabályozni a hangulatát és kordában tartani a szorongást úgy, hogy az ne akadályozza a gondolkodását.

Váratlan pillanatokban kiszámíthatatlanul és gyerekesen reagál, miközben bizonyos helyzetekben felnőttként képes megnyilvánulni. A felnőtt abban a mentális életkorban ragad, és azokon a területeken vannak nehézségei, amelyben a gyermekkori fejlődés megakadt. Ennek egyik következménye az alacsony vagy ingadozó önbecsülés. Az önbecsüléshez önszabályozásra is szükség van, azonban az impulzuskontroll nem elég erős ahhoz, hogy az önbecsülés megerősödjön.

A gyerek magára irányítja a szülők közötti konfliktust

A szerző saját családján keresztül azt is bemutatja, hogy a hétköznapokban a szülők jelenléte és lelkiállapota hogyan lesz hatással a gyermekeikre. A kisgyermekkori fejlődésben az érzelmi fejlődés megelőzi az intellektuálist (a jobb agyfélteke megelőzi a balt), csak az érzelmi impulzusokat képes befogadni. Ezért a kisgyerek magára irányítja a szülők közt zajló konfliktusokat, hiszen nem tudja gondolatokkal rendezni az eseményeket, hogy mi miért történik. Egy konfliktusos családban a gyermek több figyelmet fordít a szülőkre, mint amennyit kap tőlük, ez okozza a zavart. Ha már kialakult a figyelemhiány zavar a gyermeknél, akkor a terápiát a szülők egymás közti viszonyának rendezésével kell kezdeni.

Fejlesztés pozitív tapasztalatokkal

A jó hír az, hogy a figyelem és az érzelmi intelligencia fejleszthető az idegsejtek közötti kapcsolatok erősítésével a pozitív tapasztalatok hatására. A közvetlen környezetben élők abban képesek segíteni, hogy gondoskodást kifejező légkört teremtenek, és feltétlen elfogadással nyújtanak támogatást. A feltétlen elfogadás nem cselekedetekhez kötött, hanem az a lényege, hogy ki az ember. A szeretetért az illetőnek nem kell megváltoznia, sőt valójában semmit nem is tud tenni érte, mert ezt a szeretetet nem lehet kivívni, és elveszíteni sem. A feltétel nélküli szeretet semmiféle hálára nem tart igényt.

Fejlesztés neveléssel

Gyermeknevelésnél fel kell tenni a kérdést, hogy a rövid távú cél a fontosabb-e, például ne késsen el az iskolából, vagy a hosszú távú eredmény. Eredmény például az, hogy a szülő hagyja elkésni a gyereket, cserébe nem veszekednek át minden reggelt, így a bizalmi kapcsolat erősödni fog közöttük. Emellett a gyermekben idővel kialakul az alkalmazkodás igénye az iskolából, tehát külső irányból érkező büntetés hatására. A lényeg, hogy a büntetés külső irányból érkezzen, ne a családból. A családnak éppen arra kell felkészítenie a gyermeket, hogy a külső pozitív és negatív megerősítéseket képes legyen konstruktívan értelmezni. Fontos, hogy bizonyos mértékű ellenállásnak engedjen teret a szülő, számítson rá, és ne tévessze össze a behódolást az önkéntesen együttműködő viselkedéssel.

Az iskolai oktatáshoz kapcsolódóan külön fejezetet szentel annak, hogy az oktatási rendszert miként szükséges fejleszteni annak érdekében, hogy a figyelemhiány zavarral küzdő diákok is eredményesek lehessenek és fejlődhessenek. Az elsődleges cél, hogy legalább ne ártson, ezért működjön együtt a szülőkkel és a gyerekkel.

Fejlesztés önneveléssel

A felnőtt ember önnevelésének egyik módja az önmegértés. A feladat az, hogy valaki képessé váljon új szemmel nézni saját magára. Egy életnyi beidegződést kell legyőznie, amihez nem elég „az ún. pozitív gondolkodás varázsszere”, vagy „önmagunk naiv biztatgatása”. Arra van szükség, hogy leépítse az emlékezetébe égett és szorongással szemben felhúzott védelmi mechanizmusokat.

Szükség van az önelfogadás igényére is, hogy meglegyen a bátorság az őszinte szembenézéshez. Az önmegértés készségének fejlesztéséhez az első lecke, hogy vegye észre, amikor kritikus megjegyzéseket tesz önmagára, vegye észre, amikor elönti a szorongás, amikor a viselkedése nem felel meg a hosszú távú eredmények eléréséhez. Aki ezekre képes felfigyelni, annak feltárul, hogy a viselkedésével milyen belső üzenetek próbálnak felszínre jutni.

Mindezek elsajátítása után képes lesz arra, hogy az együttérzés hangján szólítsa meg önmagát, és azt tegye, amit tud, hogy tennie kellene. „Nagyon szeretném megérteni, hogy miért vált ki belőlem szorongást, ha másoknak csalódást okozok.” Ha megérti, hogy ez a viselkedésmód miért rögzült (pl. megfelelési kényszer a szülő felé), akkor idővel maga mögött tudja hagyni. „Legelkeseredettebben a személyiségünknek azokba a vonásaiba kapaszkodunk, amelyek rejtve vannak előttünk, és amelyek hatalmát nem értjük.”

Erős Diána

Tetszik a cikk?